A közösségi médiában egyre több poszt és hirdetés jelenik meg, amelyek azt üzenik, hogy gyermekeinket küldjük olyan táborba, ahol tanulnak, tanulni tanulnak.

Erre most azért is jobban figyelek, mert Egerben elindítottuk a KogniFitt Tanulási Központot, ennél fogva nagyon is érdekel minden, ami a gyerekek tanításával, tanulási nehézségeivel kapcsolatban megjelenik.

A „tanulós táborokkal” nincs is semmi baj, hiszen egyre inkább ismert a „nyári agyleszívás” fogalma.

Ez azt jelenti, hogy a gyerek nyáron teljesen elenged mindent, ami tanulás, ősszel pedig úgy érezik vissza az iskolába, hogy tudása, tanulási képessége gyengébb, mint ahogy abbahagyta az előző tanévet. Éppen ezért nagyon hasznos, ha olvas, tanul, fejleszti a gondolkodását!

Csakhogy a gyerekek többsége ezt nem akarja! A gyerekek játszani akarnak!

Egy részük azért nem akarja, mert a játék sokkal vonzóbb, más részük viszont azért nem akarja, mert neki a tanulás kínlódás, frusztráció. Még a figyelmét sem akarja a tanulás felé fordítani! Passzívan vagy aktívan elutasítja az ilyen programokat. Az szinte már általános jelenség, hogy ajánlott vagy kötelező irodalmat csak nagyon kevés gyerek olvas rendesen. Elérhetők ezekről rövid összefoglalók, többen pedig inkább megnézik a film változatot. Az olvasás, a figyelem, a memória használata, a logikai gondolkodás fejlesztése nem könnyű.

Ha nem érdekes, nem játékos, akkor jön a „delete” gomb…

A gyerekek játszani akarnak. A kiváló tanulók is. Az átlagosak is. A tanulási nehézségekkel, tanulási zavarral élők is, az ADHS-sok is, az autisták is… Minden gyerek játszani akar. Mert gyerek. Játszani pedig jó!

Ha közelebbről megnézzük a „tanulós táborokat”, a jobbaknál az figyelhető meg, hogy a tanulást a játékkal kombinálják, játékossá teszik, jutalmaznak, dicsérnek, a környezet színes, gyerekbarát, és felkészült szakemberek foglalkoznak a gyerekekkel.

Pedagógiai alaptézis, hogy kötődés nélkül nincs tanulás, tehát ahol hozzáértően alakítják a programot, ott a gyerek kötődik a játékhoz, az Ő ÜGYÉHEZ, a vele foglalkozó személyekhez, és a helyhez!

Van olyan, hogy az egész teljesen más, mint az iskola?

Lehet. Sajnos. Ha vidám, érdekes, vonzó, játékos, akkor ez így jó! Mert a gyerekek játszani akarnak.

A jó nyári „tanulós” programoknál van persze kihívás, szükséges az erőfeszítés is. Az agynak rövid, de intenzív beavatkozásra van szüksége, „a neuron ezt szereti” – ez az az „intensity”, amire Pető és Feuerstein is felfigyelt. A tudás, a képességek szinten tartása miatt vagy épp a fejlődés miatt sokat számít, ha csak 1-2 olyan órát illesztünk be a gyerek napi programjába a nyári szünet során, amikor ugyan játékos formában, de fókuszáltan használja a kognitív képességeit, agyának a tanulásban, gondolkodási teljesítményben résztvevő területeit.

Akkor nem is kell olyan időtöltés, amikor nincs semmi keret, hanem csak úgy szabadon, saját fantáziáját használva játszik a gyerek? De igen, kell!

Viszont mobil nélkül! Színes mozgó képek, külső mesterséges impulzusok nélkül! Ez is játék! A sok elektronikus kütyü pont ezt a játékot teszi tönkre!

Az egyik legfontosabb szabad, keretek nélküli pihentető időtöltés pedig az alvás. Más az, amikor több órányi képernyőidős mobilozás után bealszik a gyerek, vagy fizikai és valódi kognitív erőfeszítéstől elfáradva alszik el. Akkor talán az álma is szép lesz, talán arról is álmodik, hogy játszik, Mert a gyerekek szeretnek játszani, tehát játszani akarnak.