Mennyire hatékony a BrainRx?

Mennyire hatékony a BrainRx? – Kutatások, mérések és eredmények

Amikor egy család intenzív kognitív fejlesztésen gondolkodik, előbb-utóbb felmerül a legfontosabb kérdés:
Honnan lehet tudni, hogy a BrainRx valóban hatékony?

Egy fejlesztési program eredményességét nem érdemes kizárólag ígéretek, személyes benyomások vagy egy-egy sikeres történet alapján megítélni.
A valódi kérdés az, hogy:

• mérhető-e a változás;
• milyen képességterületeken vizsgálják;
• hogyan hasonlítják össze a fejlesztés előtti és utáni állapotot;
• milyen kutatási eredmények állnak rendelkezésre;
• és mennyire maradnak fenn a változások a program befejezése után.

A BrainRx esetében ezért érdemes különválasztani a gyermek mindennapi életében észlelhető változásokat és az objektív mérésekkel kimutatható eredményeket.
A kettő együtt adhat árnyaltabb képet a fejlesztés hatékonyságáról.

Mit jelent egyáltalán az, hogy „hatékony”?

A „működik-e?” kérdés elsőre egyszerűnek tűnik, valójában azonban pontosítani kell, mit tekintünk eredménynek.
Egy szülő számára például eredmény lehet, ha a gyermek:

• könnyebben koncentrál;
• gyorsabban készül el a házi feladattal;
• kevesebb ismétléssel jegyez meg információkat;
• önállóbban tanul;
• kevésbé fárad el;
• magabiztosabban áll neki a feladatoknak;
• vagy javul az iskolai teljesítménye.

Ezek fontos változások lehetnek, de önmagukban szubjektív tapasztalatok.
Egy kognitív fejlesztési program eredményességének vizsgálatához ezért szükség van olyan mérésekre is, amelyek segítségével összehasonlítható a fejlesztés előtti és utáni teljesítmény.

Miért fontos a bemeneti és kimeneti mérés?

Ha szeretnénk megállapítani, történt-e változás, tudnunk kell, honnan indult a gyermek.
Ezért van jelentősége a fejlesztés előtti kognitív értékelésnek.
A bemeneti mérés képet adhat arról, hogyan működnek a gyermek egyes kognitív képességterületei a program megkezdése előtt.
A fejlesztést követő mérés pedig lehetőséget teremthet arra, hogy a későbbi eredményeket ehhez a kiinduló állapothoz viszonyítsuk.

A logika egyszerű:
kiinduló állapot → fejlesztési folyamat → ismételt mérés → eredmények összehasonlítása
Ez pontosabb képet adhat annál, mint ha kizárólag arra hagyatkoznánk, hogy a gyermek vagy a szülő hogyan érzékeli a változást.

Gibson teszttel végzett kognitív értékelés

Milyen eredményeket érdemes vizsgálni?

A kognitív fejlesztés értékelésekor nem feltétlenül egyetlen összpontszám a legfontosabb.
Érdemes külön megvizsgálni azokat a képességterületeket is, amelyekre a fejlesztés irányult.
Ilyen lehet például:

• a figyelem;
• a memória;
• a feldolgozási sebesség;
• a logikai gondolkodás;
• a vizuális információfeldolgozás;
• az auditív információfeldolgozás.

Egy gyermek fejlődése ezeken a területeken nem feltétlenül egyforma.
Előfordulhat, hogy bizonyos képességeknél nagyobb, másoknál kisebb változás mérhető.
Ezért fontos, hogy az eredmények értelmezésekor ne csak azt kérdezzük: „Mennyit javult összességében?”
Hanem azt is: „Mely képességterületeken történt változás, és hogyan kapcsolódhat ez a gyermek mindennapi működéséhez?”

Mit mutatnak a BrainRx-hez kapcsolódó mérések?

A kognitív fejlesztés eredményességét a tréning előtt és után végzett standardizált tesztekkel lehet vizsgálni. Ezek segítségével összehasonlítható, hogyan változott a résztvevők teljesítménye az egyes képességterületeken.

A BrainRx programot teljesítő, 4–17 éves gyermekek 8771 fős csoportjában átlagosan 77 tréningóra után több kognitív területen mértek pozitív változást. Az összesített IQ-pontszám átlaga 102-ről 117-re emelkedett, és a vizsgált képességterületeken is fejlődést mutattak ki.

A fejlesztés hatását kontrollcsoportos kutatásokban is vizsgálták. Egy 8–14 éves, tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek körében végzett vizsgálatban 60 óra BrainRx tréning eredményeit hasonlították össze egy várólistás kontrollcsoport teljesítményével. A fejlesztésben részt vevő gyermekek több kognitív területen nagyobb javulást értek el. A csoportok közötti különbség a figyelem kivételével statisztikailag szignifikáns volt.

A kétféle mérés más-más kérdésre ad választ. Az elő- és utómérés megmutatja, hogyan változott a résztvevők teljesítménye. A kontrollcsoportos vizsgálat ezen túl segít megállapítani, hogy a változás mennyiben különbözik attól, ami a fejlesztés nélkül is bekövetkezhetett volna.

A mérhető fejlődés tehát több kutatásban is megjelent, de annak mértéke függhet a résztvevők életkorától, kiinduló állapotától, a fejlesztés időtartamától és az alkalmazott mérési módszertől.

Mit jelentenek az IQ-pontszámokra vonatkozó eredmények?

Az IQ-pontszám a standardizált kognitív teszteken elért teljesítmény egyik összesített mutatója. A fejlesztés előtti és utáni értékek összehasonlítása segíthet számszerűsíteni a változást.

A BrainRx programban részt vevő 8771 gyermek esetében az átlagos IQ-pontszám 102-ről 117-re emelkedett. Ez 15 pontos átlagos változást jelent. Egy kisebb, randomizált kontrollált vizsgálatban, amely 8–14 éves, tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeket vizsgált, a BrainRx-csoportban átlagosan 21 pontos változást mértek 60 óra tréning után.

Ezek a számok azonban nem azt jelentik, hogy minden résztvevő pontosan ugyanennyi ponttal fejlődött.

Egy csoport átlagában kisebb és nagyobb egyéni változások egyaránt szerepelhetnek. Az sem következik az összesített IQ-pontszám emelkedéséből, hogy minden kognitív képesség azonos mértékben javult.

Éppen ezért a fejlődés értékelésekor az összesített pontszám mellett az egyes képességterületek eredményeit is érdemes megvizsgálni. A részletes kognitív profil segíthet megérteni, hogy pontosan hol történt változás, és mely területeken lehet továbbra is szükség támogatásra.

Mit jelent a „kognitív életkor”?

A kognitív életkor, pontosabban az életkor-ekvivalens teszteredmény azt fejezi ki, hogy egy adott képességterületen mért teljesítmény hány éves gyermekek átlagos teljesítményének felel meg.

Például egy tízéves gyermek valamelyik képességterületen elérhet olyan eredményt, amely a nyolcévesek átlagos teljesítményének felel meg, míg egy másik területen akár a tizenkét évesek átlagához hasonlóan teljesíthet.

Ez nem a gyermek általános értelmi képességeinek vagy érettségének meghatározása, hanem egy-egy vizsgált képesség értelmezését segítő összehasonlító mutató. A Gibson teszt 17 éves korig ad meg életkor-ekvivalens eredményeket.

A BrainRx programot teljesítő, 4–17 éves gyermekek 8771 fős csoportjában átlagosan 3,4 évnyi életkor-ekvivalens változást mértek. A legnagyobb átlagos változás az auditív feldolgozás területén jelentkezett, ahol az érték 4,3 év volt.

Fontos: a 3,4 évnyi változás nem azt jelenti, hogy a gyermek minden szempontból ennyi évvel idősebbnek megfelelő szintre került. A szám a teszten mért teljesítmény változását szemlélteti, és a teljes kognitív profillal együtt értelmezhető.

Mely képességterületeken mértek változást?

A BrainRx eredményességének egyik érdekes kérdése nem az, hogy történt-e általános változás, hanem az, hogy mely kognitív képességek területén mértek fejlődést. A BrainRx-hez kapcsolódó mérések hét fontos képességterületet vizsgálnak.

• Figyelem: mennyire képes valaki a feladatra összpontosítani, és a koncentrációját fenntartani.
• Munkamemória: hogyan tudja az információkat rövid ideig megőrizni, miközben felhasználja vagy átalakítja őket.
• Hosszú távú memória: mennyire eredményesen tudja a korábban megismert információkat előhívni.
• Feldolgozási sebesség: milyen gyorsan és pontosan dolgozza fel az információkat.
• Auditív feldolgozás: hogyan dolgozza fel és különbözteti meg a hallott információkat, hangokat.
• Vizuális feldolgozás: hogyan értelmezi, rendszerezi és kezeli a látott információkat.

A fejlesztés előtti és utáni mérések ezeken a területeken is pozitív átlagos változásokat mutattak. A fejlődés mértéke azonban nem minden képességnél és nem minden vizsgálati csoportban volt azonos.

Ez a különbség az egyéni értékelésben is lényeges. Két ember hasonló összesített eredményt érhet el úgy, hogy az egyikük memóriája, a másikuk feldolgozási sebessége vagy következtetési képessége változott nagyobb mértékben.

A részletes mérés ezért többet mondhat egyetlen pontszámnál: segíthet feltérképezni az erősségeket, a nehezebb területeket és a fejlődés irányát.

Kutatási eredmény vagy egyéni eredmény?

A kutatások csoportok eredményeit vizsgálják. Az átlagok segítenek megérteni, milyen változások figyelhetők meg a résztvevők körében, de nem mutatják meg előre egy adott ember fejlődését.

Ha egy vizsgálat például 15 pontos átlagos IQ-változást mér, az nem jelenti azt, hogy minden résztvevő pontosan 15 ponttal javult. Egyesek ennél nagyobb, mások kisebb változást érhetnek el, és az is előfordulhat, hogy valakinél bizonyos képességterületeken nem mutatható ki érdemi elmozdulás.

Az egyéni fejlődés megítéléséhez ezért több szempontot érdemes együtt vizsgálni:

• Milyen volt a kiinduló kognitív profil?
• Mely képességterületeken történt mérhető változás?
• Hogyan alakult az összesített teljesítmény?
• Milyen változásokat tapasztal maga a résztvevő, illetve a környezete a mindennapokban?

Az utolsó kérdés különösen fontos.
Egy gyermek esetében a fejlődés megmutatkozhat például abban, hogy önállóbban kezd hozzá a házi feladatához, könnyebben követi az utasításokat, vagy kevesebb ismétlésre van szüksége a tanulás során.
Felnőtteknél a mindennapi feladatvégzésben, az új információk elsajátításában, a figyelem fenntartásában vagy az összetettebb problémák kezelésében tapasztalt változások lehetnek jelentősek.

A mindennapi tapasztalatok nem helyettesítik a standardizált mérést, de segítenek megérteni annak gyakorlati jelentőségét. A kettő együtt adhat árnyaltabb képet az elért eredményekről.

Hogyan kapcsolódnak a mérési eredmények a mindennapi változásokhoz?

Egy kognitív képesség mérhető javulása önmagában fontos információ.

A család számára azonban az is lényeges, hogy mindez megjelenik-e a hétköznapokban.
Például:

• könnyebbé válik-e a tanulás;
• kevesebb idő szükséges-e a házi feladathoz;
• tartósabban tud-e figyelni a gyermek;
• könnyebben jegyzi-e meg az információkat;
• önállóbbá válik-e;
• magabiztosabban használja-e a képességeit.
  

A kognitív fejlesztés valódi értékét ezért nem célszerű kizárólag egy teszteredmény változására leszűkíteni.
A mérési eredmény és a mindennapi működésben tapasztalt változás együtt adja a teljesebb képet.

Megmaradnak a BrainRx során elért eredmények?

A fejlesztés eredményességének egyik lényeges kérdése, hogy a program végén mért változások hosszabb távon is fennmaradnak-e.

Egy utánkövetéses vizsgálatban 2383, korábban fejlesztésben részt vett személy teljesítményét mérték fel ismét. A résztvevők 5–80 évesek voltak, és átlagosan 16 hónappal a program befejezése után tértek vissza a mérésre.
Az eredmények alapján a tréning végén mért kognitív teljesítményváltozás 97–99%-a megmaradt a vizsgált képességterületeken. A legnagyobb megtartási arányt a figyelem, valamint a logika és következtetés területén mérték.

Ez az eredmény arra utal, hogy a vizsgált résztvevők körében a fejlődés jelentős része több mint egy évvel a program befejezése után is kimutatható volt.
A 97–99%-os értéket azonban pontosan kell értelmezni: a mért teljesítményváltozás megtartására vonatkozik, nem pedig arra, hogy a résztvevők 97–99%-a minden eredményét változatlanul megőrizte.

Az utánkövetésnek korlátai is vannak. A résztvevők önként tértek vissza az ismételt mérésre, ezért eredményeik nem feltétlenül tükrözik az összes korábbi kliens hosszú távú teljesítményét.
A többéves utánkövetés megszervezése további nehézségekkel jár. A résztvevők elérhetősége, élethelyzete, egészségi állapota, tanulási és munkakörülményei idővel megváltozhatnak. Ezek a tényezők az aktuális kognitív teljesítményt is befolyásolhatják.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok tehát a változások több mint egyéves fennmaradását támasztják alá a vizsgált csoportban. A három-, öt- vagy tízéves tartósság megítéléséhez további kutatásokra lenne szükség.

Mit jelent mindez a gyakorlatban?

A BrainRx-hez kapcsolódó kutatások és mérések több kognitív képességterületen számolnak be pozitív változásokról. Az eredmények között találunk nagy létszámú elő- és utómérési adatokat, kontrollcsoportos vizsgálatokat és utánkövetéses eredményeket is.
Ezek az adatok segítenek megérteni, milyen fejlődés mérhető a különböző résztvevői csoportokban. Az egyéni eredmény azonban mindig a kiinduló állapot, a személyes célok és a ténylegesen elért változások függvényében értelmezhető.
A standardizált tesztek objektív visszajelzést adhatnak arról, hogy mely képességterületeken történt fejlődés. A mindennapokban tapasztalható változások pedig megmutathatják, hogy mindez milyen jelentőséggel bír az adott ember életében.

A mérés megmutatja, hol történt változás. A mindennapi élet pedig segít megérteni, mit jelent ez az adott ember számára.

A KogniFittnél nem egy általános eredményígéretből indulunk ki.
Először a gyermek egyéni helyzetét és kognitív működését érdemes megismerni. Ebben segíthet a Gibson teszttel végzett kognitív értékelés, amely alapján pontosabban megítélhető, hogy indokolt-e kognitív fejlesztés.